Kőszegdoroszló az Alpokalja kapuja

A Duruzlau néven először 1279-ben említett település Kőszeg városhoz tartozott. Az idők során birtokolták a Németújváriak, a Garaiak, az Esterházyak, de volt magyar királyi és osztrák tulajdon is. A település 1910-től viseli a mai nevét. Kőszegdoroszló szőlőhegye, a Pogányok közelebb van Kőszeghez és Cákhoz, mint az anyatelepüléshez. Számos római kori leletet találtak itt, melyek közül kiemelkedik egy Bacchus-fej. A Pogányok régi borospincéi nem kőből épültek, hanem boronafalúak voltak, homlokzati bejárattal.

A település két részből áll: - maga a falu (völgykatlanba, patakok ill. út két oldalára épült egyutcás település) - valamint a külterületi Pogányok (a Kőszegi-hegység déli lejtőjén szőlőivel, présházaival). Községünk érdekessége, hogy belterületén három hegyi patak –Pogányi vagy Doroszlói, Cáki, Szerdahelyi patak – találkozik. A falu északról Kőszeg városával, észak-kelet és keleti irányban Lukácsháza községgel, dél-keletről Gyöngyösfaluval, délről Perenye községgel, dél-nyugat és nyugat felé Kőszegszerdahellyel, észak-nyugatról Cák községgel határos.

A község belterületén a Szombathelyt Bozsokkal összekötő műút, külterületén pedig a Kőszeget Bozsokkal összekötő, valamint a Kőszeget Velemmel összekötő műutak vezetnek át.

A település domborzati viszonyai szélsőségesek, ezért a kialakult növényvilág is sokszínű.

A Pogány-hegy déli oldalán már ősidők óta kitűnő zamatú bor terem, a Csarit dombon ősborókás-csarabos növénytársulás található, melynek védett növénye a szártalan bábakalács.

A domb- és partoldalakat tavasszal a sárga kankalin, nyár végén az őszi kikerics garmada színezi. A patakmedrek, valamint az azokat övező területek is védelem alatt állnak. A község erdeit (kb. 230 ha) a következő fafajok alkotják: tölgy, erdei fenyő, lucfenyő, éger, bükk, gyertyán, nyír, nyár, akác, gesztenye.

A település régi magját a jelenlegi római katolikus templom és az azt körülvevő teresedés képezi, melyet szabálytalan alakú telkekre épített házak vesznek körül. A templom koraközépkori építésű keletelt szentélyű épület. Mai formáját a törökdúlás utáni többszöri átépítés után vette fel. A torony nyugati irányban lassú dőlésnek indult, ezért a 20. század első éveiben vaskos támpillérekkel erősítették meg. A templombelső jellegzetessége a paraszt-barokk főoltár, valamint az azt díszítő 18. században készült két szobor. (Szent László és Szent István) Az 1974-75-ös renoválás során került feltárásra a 15. században készített külső faldíszítés. A templom sekrestyéje -a kutatások szerint- a 18. sz. második felében épülhetett.

Az evangélikus gyülekezet 1791-ben kezdte el saját iskola-imaházát felépíteni. Az imaházhoz 1839-ben tornyot építettek, majd Czikker Károly tervei alapján 1861-ben templommá alakították. A templom egyhajós, félköríves szentéllyel, homlokzat előtt álló – órapárkányos, nyolcszögletű -sudár toronnyal. A belső teret a klasszicizáló stílusú szószékoltár és az U-alakban kiépített karzat uralja, melyet fa oszlopok tartanak. Az oltárkép -festője ismeretlen- Leonardo Da Vinci: Utolsó vacsora c. falfestményének másolata. A templom előkertjében emlékművet emeltek az I. Világháború kőszegdoroszlói és cáki -evangélikus vallású- áldozatainak.

A falu É-Ny-i végén – a szerdahelyi út mellett- helyezkedik el a községi temető és ravatalozó épület. Az 1871-ben kialakított temetőben néhány régi, szép sírkövet is találhatunk Az I. és II. Világháború áldozatainak emlékművét 1991-ben avatta fel a nemescsói evangélikus lelkész, a kőszegszerdahelyi katolikus plébános és a szombathelyi izraelita felekezet képviselője. A falu szívében álló szobor alkotója Balogh Tamás sárvári fafaragó.

„Kőszegdoroszló építészeti szempontból a Kőszeg-hegyaljai településcsoport legkarakteresebb települése, mely beépítési módjában és épületeinek architektorikus kialakításában őrzi a vidékre jellemző építészeti sajátosságokat. Ezért az egész település műemléki védelemre méltó, épületei megőrzésre alkalmasak.” /Gazda Anikó és Sárdi Péterné Wolf Katalin: A Kőszeg körüli településcsoport községeinek építészeti karaktere./ A községben már csak néhány vályogból épített ház található. A 19. század első éveitől kezdve a lakóházakat téglából és cáki kőből cserépfedéssel készítették. Az épületek legtöbbje az udvari homlokzaton szépen kialakított tornácos kiképzésű. Néhol egyszerű szögletesen falazott; máshol lábazattal, fejezettel ellátott köroszlopok tartják a boltíveket.

A 19. század második felétől épült házak már polgárosodó életvitelre utalnak Ezen épületek legtöbbje már a teljes utcafrontot elfoglalja. Ekkor jelenik meg az ún. kapuszínes megoldás.

A pajta a kertben az utcai vagy kertekaljai telekhatárral párhuzamosan épült. Érdekes látványt nyújtott a szinte összefüggő pajtasor, melyek közül mára már sajnos sokat lebontottak.

Említést érdemel még két újabb középületünk:

A falu vegyesboltja, melyet 1988-89-ben építettek. Tervezője a hagyományos doroszlói építészeti jegyekkel látta el. (homlokzati tűzfal két ablakkal, utcaajtó, kontyolt tető)

A Fő út 7. szám alatt található „Új” Faluház szép, karakteres épülete, melyet 1993-ban kezdtek építeni. Itt található a polgármesteri iroda, az orvosi rendelő és egy presszó is.

Mit ajánlunk a hozzánk látogatóknak?

Elsősorban egy karakteres, gyönyörű falut, nagy kirándulásokat ózondús levegőjű erdeinkben, lovaglási lehetőséget. Nem legutolsósorban a világ legszebb naplementéit!

MINDENKIT nagy-nagy szeretettel vár Kőszegdoroszló.

Az oldal Torda Géza: Kőszegdoroszló község története c. könyv felhasználásával készült.
A tartalmat összeállította: Nyerges Judit